Változik a világ és már az olimpia sem az, mint régen volt. A megvesztegethető bírókat most hagyjuk, akik elvették például Lőrincz Viktor érmét, vagy épp elcsalták az ír bokszoló meccsét, most a nemzetekről lesz szó. Vannak még nemzetek?
Pénzért vehetsz atlétát
Ruth Jebet 19 évesen lett olimpiai bajnok 3000 méteres akadályfutásban Bahrein színeiben versenyezve. 16 évesen döntöttek úgy szüleivel, hogy országot kell váltaniuk. “Kenyában annyi atléta van, hogy lehet ki sem jutottam volna az olimpiára” – mondta miután megszerezte az aranyat. Nem egyedi az esete, atlétikában számos esetben fordul elő, hogy klubot, vagyis akarom mondani nemzetet váltanak, hogy ott lehessenek az olimpián. Bahrein maratonfutásban is vett egy érmest magának, Eunice Kirwa személyében, aki három évvel ezelőttig kenyai volt. Igazán nagyban azonban Katar csinálja ezt, akik komplett kézilabda-csapatot, vagy épp egyszerre több súlyemelőt is vettek már korábban.
Az érem másik oldala?
Gárdos Róbert asztaliteniszező Magyarországon született, és élt 14 éves koráig. Ekkor viszont váltania kellett, mert ahogy mondta, különben nem érhetett volna el ilyen eredményeket. “Amikor mondtam az egyik hazai edzőnek, hogy én még szeretnék egy kicsit túlórázni az edzés után, akkor az volt a válasz, ő nem bánja, de neki mennie kell, nem tud velem foglalkozni. Az asztal mellett maradtam, még vagy fél órát ráhúztam, ezek után mentem az öltözőbe, és mit látok? Az edző még ott sztorizgat, annyira sietett. Csak valamiért velem nem akart foglalkozni” – nyilatkozta korábban. Zavarta továbbá a hátszél is, ami itthon nagyon fúj. “Magyarországon a tudás nem mindig számított. Mert jó néhányszor előtérbe került, hogy egyszer az egyik edző szívességet tett egy másiknak, ezért ha kellett, elvtelenül segítette a csapat kijelölésénél a másik tanítványát. Vagy éppen ennek a fordítottja, egy korábbi sérelmet a tanítványon toroltak meg azzal, hogy keresztbe tett neki, ahol csak tudott”.
Egyéni verseny, a himnusz csak bónusz
Több atléta nyilatkozatát is végigolvasva a témában, ők úgy gondolják, hogy az olimpia megváltozott. Már nem az amatőrökről szól, és nem a nemzeteket képviselik a sportolók, hanem saját céljaikat akarják elérni, amikért keményen megküzdenek. Ez egy egyéni verseny, egyedül edz az atléta napi 6-8 órában, a szurkolók csak pár pillanatig látják őket, de az eredményre jogot formálnak. Összetett kérdés, az viszont biztos, hogy sokan nem a saját himnuszukat hallják a dobogón állva, pedig szinte minden nemzetet váltó sportoló ilyenkor azt dúdolja magában.
