A szokatlan, délelőtti időpont ellenére a férfi diszkoszvetők nem panaszkodhattak a hangulatra az Olimpiai Stadionban, melynek 60 ezer férőhelyes lelátói szinte teljesen megteltek – igaz, az érdeklődést elsősorban valószínűleg nem a délelőtti egyetlen finálé okozta, hanem a férfi 100 méteres síkfutás helyi idő szerint délben kezdődő előfutamai, a mezőnyben a hatszoros olimpiai bajnok, világcsúcstartó jamaicai Usain Bolttal.
A diszkoszdöntő a pénteki női súlylökés-fináléhoz hasonló, zenével körített bemutatással kezdődött. Az athéni olimpián ezüstérmes magyar atléta a hatodik dobó volt a sorban, előtte a pekingi bajnok észt Gerd Kanter adta meg a verseny alaphangját egy 65,10 méteres dobással. A 37 éves Kővágó kicsit feszültnek tűnt a dobókörben, ám kísérletén ez nem látszott, 64,50 métert ért el, amivel ekkor második volt, hátra volt még viszont a német Daniel Jasinski, majd a sorozat záróembereként a nagy esélyes, világbajnok lengyel Piotr Malachowski. Előbbi aztán 65,77-tel nemcsak a magyart, hanem az észtet is megelőzte, de a lengyel óriási, 67,32-es kísérletével őt is maga mögé utasította.
A második körben a német Christoph Harting villant, s “dobta fel magát” a második pozícióba (66,34 m), a többiek nem tudtak javítani, vagy rontottak. Ez utóbbiak közé tartozott az ekkor ötödik Kővágó is, akinek hiába szállt a diszkosza 66 méter környékére, a nagy lendület miatt kilépett.
A nyolcra szűkítés előtti utolsó kanyarban Kővágó érvényeset dobott, ám legjobbjától elmaradt (62,98 m), Jasinski ugyanakkor megerősítette harmadik helyét (66,08 m), míg Malachowski első pozícióját (67,55 m).
A záró három sorozatban az első nyolc folytathatta a harmadik körben elfoglalt helyüknek megfelelően, fordított sorrendben. Kővágó ötödik helyen állt – 1,39 méterre a dobogótól -, így negyedikként következett, s hosszú koncentrálás után indította meg a mozgást, ám a diszkosz túl alacsonyan szállt, ezért nem is mérette le dobását. Hátránya ugyanakkor nem nőtt az előtte állókhoz képest, mivel a negyedik dobása senkinek sem sikerült igazán.
A finálé magyar korelnöke fáradni látszott, a rontott negyedik dobása után az ötödik még rosszabb volt, így hiába nem nőtt a hátránya ekkor sem, a hatodik széria előtt nem sok jel utalt arra, hogy esetleg “feldobja magát” a dobogóra.
Az utolsó kör aztán Kővágó szempontjából nagyon rosszul kezdődött, előbb az addig nyolcadik osztrák Lukas Weisshaidinger került éppen elé (64,98 m), majd a hatodik észt Martin Kupper “dobta fel magát” a második helyre (66,58 m), Kővágót pedig le a hetedikre. A tapasztalt magyar rögtön ezután következett, s ekkor a korábbi kettőnél lényegesen messzebbre szállt a diszkosza, de egyrészt 62-63 méter körül leesett, másrészt pedig kilépett a dobókörből, így meg kellett elégednie a hetedik pozícióval.
A verseny utolsó sorozata fantasztikus dobásokat tartogatott és Malachowski drámáját: előbb Jasinski került 67,05-tel a második helyre, majd az ekkor már csak negyedik honfitársa, Harting vetett óriásit, a kétkilós szer alig akart földet érni, s végül 68,37-nél landolt, ami egyéni csúcsot, s mint később kiderült, aranyérmet ért számára, mert a világbajnok lengyel nem tudott válaszolni.
A férfi diszkoszvetés trónja így London után ismét a Harting családhoz került, ugyanis négy éve Christoph bátyja, Robert diadalmaskodott.
“Szerettem volna egy ilyen 95 százalékos dobással kezdeni, aztán amire képes vagyok. A második egy nagyon szép kis dobás volt, de picit kiléptem. Ennek az az oka, hogy régen dobtam már ilyen sebességgel, s nehezebb volt megfogni a forgást, ezért jött a pár centis kilépés” – nyilatkozott Kővágó Zoltán.
Hozzátette: egy kicsit “elment a puskapor” annál a dobásnál, utána pedig kockáztatnia kellett, nem lehetett technikázni, mivel “ez egy olimpiai döntő”.
“Brutál erős volt a mezőny” – fogalmazott Kővágó, aki bár a finálé legidősebbje volt, elmondta, fizikálisan erősnek érezte magát, s ugyanazokat az eredményeket tudja hozni, mint tíz évvel ezelőtt.
