A Vasas 26 éves vívója a mexikói Julian Ayalát 15-9-re, a fehérorosz Aliakszandr Bujkevicset 15-12-re, a román Tiberiu Dolniceanut 15-10-re, majd a dél-koreai Kim Jung Hvant 15-12 győzte le, a döntőben pedig 15-8-ra verte az amerikai Daryl Homert. Ezzel megvédte olimpiai bajnoki címét!
Sokat ért a tapasztalat
„Fantasztikus érzés, egyelőre nem találom a szavakat, most érzem át, hogy az elmúlt négy évben mennyit dolgoztunk az edzőkkel, masszőrökkel és stábtagokkal, amiért nagyon hálás vagyok nekik, megérdemeltünk még egy aranyérmet” – mondta a döntő után Szilágyi Áron a mob.hu-nak. “Nem volt könnyű ez a döntő, olyan taktikát kellett választani, amivel meg tudom törni a dinamikus, lendületes vívását, hogy ne tudjon lenyomni a pástról. Ez összejött. Voltak jó pillanatai Homernak, adott szép tusokat is, de szerencsére az asszó képe nem ez volt. Tudom, hogy milyen terhet kell feldolgozni egy olimpián, milyen gondolatokat nem szabad beengedni, és mi az, amire egy asszó előtt figyelni kell. Ezek a tapasztalatok végigkísértek. Nem mondom, hogy ezáltal könnyebb volt megnyerni az aranyat, de az biztos, hogy ezek nélkül sokkal nehezebb lett volna” – fejtette ki véleményét újdonsült kétszeres olimpiai bajnokunk.
Köszönetet mond edzőinek
Visszaemlékezett az első aranyérmére is, melyet négy éve szerezett. ”Londonban olyan állapotban vívtam a döntőben, ami lehet, hogy nem lesz már még egyszer a pályafutásom alatt. Most sokkal tudatosabbnak kellett lennem, sokkal több energiámat vitte el, hogy ne figyeljek a közönségre, csak a következő tusra. Jó volt, hogy Decsi András ott volt mögöttem, bármikor kinéztem rá, mindig megnyugtatott, csak a következő tus számít. Ez mindig jól jött, visszarántott az asszóba, úgyhogy hálás vagyok neki ezért. Nagyon jól megértjük egymást, harmonikusan tudtunk együtt dolgozni. Egy ilyen jó felkészülés aranyéremmel párosult, ami szenzációs, de természetesen az előző edzőimnek is hálás vagyok, nélkülük nem lennék az a vívó, aki ma vagyok”.
