A teniszezők számára az ötkarikás játékok nem az elsőszámú torna, de ahogy a világelső Djokovic mondta: “minden sportoló álma hogy az olimpián részt vegyen”. Sajnos a példa nem volt ragadós, a férfiaknál a top tíz fele, a Bryan testvérek és még több sztárjátékos mondott nemet Rióra, de hasonlóan a DK-hoz, izgalmakban és érzelmekben így sem lesz hiány, ebben biztosak lehetünk.
Amit a tornáról tudni kell
A kvalifikálás alapjaiban tér el a megszokottól, hiszen itt nincs selejtező kör. A június 6.-ai világranglista első 56 helyezettje automatikusan főtáblás, de azért itt is vannak kizáró okok. Egy országból maximum négy versenyzőt lehet indítani, illetve csak a rendszeres Davis-Kupa csapattagok kaphatnak kvótát. Nyilván akik így kiestek a rostán, a világranglistán lehet visszafelé haladni. A 64-es táblára a maradék nyolc helyet az ITF ossza el, gondosan ügyelve arra hogy még a legkisebb nemzetek is szóhoz jussanak. Az nemcsak a heti rutinnal, hanem az utóbbi tornákkal is ellentétes hogy világranglistás pontokat nem lehet kapni az elért eredményért – ez az egyik oka annak hogy amíg Londonba mindenki szívesen ment, ide sokak szerint egyszerűen “nem éri meg”. Az is furcsa lehet hogy a teniszcentrum kemény borítással van megáldva, nem pedig a Brazíliában divatos salakkal. Ezen a legjobban természetesen Nadal csodálkozott, de abszolút érthető a döntés, hiszen javában zajlik az US Openre való felkészülés, így pedig még kapóra is jön ez a mini-Masters. A tenisz egyébként augusztus 6 és 14 között lesz a programfüzetben.
A hiányzók
Elsőnek kell megemlíteni Federer nevét, aki nagyon szeretett volna jönni, de sérülése nemcsak Rióra tette hidegre, hanem az egész évre. Így elcsukló hangon kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy Roger, aki pályafutása alatt szinte mindent megnyert, olimpiát egyesben biztos nem fog. Wawrinkával párosban már összejött neki, ez vigasztalhatja. A sors furcsa fintora hogy társa, Stan is visszalépett az utolsó pillanatban, bár az ő döntése inkább kamunak tűnik. A Bryan-testvérek, Berdych és Raonic a Zika-vírustól fél, Thiem már korábban elmondta hogy ő pontokért szeretne versenyezni, míg Isner inkább kedvenc tornájára, Atlantára összpontosít. Ilyen-olyan okokból olyan jó játékosok maradnak még távol mint Gasquet, Feliciano Lopez, Tomic, Kyrgios vagy éppen Zverev. Összeségében elmondható, sajnálatos hogy pontokat nem osztanak, normál esetben aligha lenne ilyen közepesen gyenge a mezőny. De nézzük a dolog jó oldalát, csak azok jöttek el akik büszkék arra hogy egy országot képiselhetnek, tehát az odaadással biztosan nem lesz probléma.
Kétesélyes harc olimpiai bajnokkal a háttérben
A férfi (egyéni) mezőnyben van két olimpia bajnok, Nadal Pekingben, Murray pedig hazai pályán Londonban győzött le mindenkit, míg napjaink legjobbja Djokovic mindkétszer elődöntős volt, de csak egy bronzérmet kapart össze. A szerb akár már ma visszavonulhatna, rengeteg rekordja van már most, megnyerte az összes GS-t, világbajnokságot, rekordszámú Masterst. Igazából már nem sok mindennel lehet megtoldani a vitrint, a naptári GS mellett a Cincinnati ezres kupája, és az olimpiai arany “hiányzik”. Nole Wimbledonban korán búcsúzott, de ezt betudhatjuk annak hogy a sikeres Roland Garros misszió sokat vett ki belőle. Torontóban a végjátékban már egy jó Djokovicot láthattunk, egyértelműen a legnagyobb esélyes (1.72).
A sorsolása nem a legjobb, de legalább érdekes, rögtön az első körben visszavághat Del Potrónak a négy évvel ezelőtti bronzmeccsért. Köszönhetően a sok visszalépésnek, utána kemény dolga nem lesz, a negyeddöntőben a nem túl ijesztő Tsonga jöhet, majd a belga színekben mindig extra Goffin, esetleg Coric vagy Simon – mert Nadal nem biztos hogy eljut addig. Rafa egészen keddig várakoztatott mindenkit, de végül bevállalta a szereplést. Ne feledjük hogy a Garros óta nem játszott, és nem is biztos hogy teljesen egészséges. Főleg hogy ez egy kemény borítás, azt kell mondanom hogy meg fog égni (tornagyőzelme 13.00), de ettől függetlenül bámulatos hogy mit meg tenne Spanyolországért. Djokovic döntője több mint valószínű, szóval jöhet egy már-már megszokott Murray (3.5) elleni döntő.
A skót nagyon mosolygósan, felszabadultan érkezett a helyszínre (Novakkal, jó barátjával, egyben legnagyobb ellenfelével már találkozott is Rióban, több kép is készült ahogy vidáman csevegnek), teljes joggal miután Wimbledonban ismét nyerni tudott. Viszont azóta nem játszott, ez akár rossz előjel is lehet. De tényleg csak ez az egy apró negatívumot lehet említeni, élete talán legjobb formájában készen áll az unikumra, a címvédésre. Az ága neki se olyan húzós, Troicki, Paire, Fognini és Rosol személyében a négy talán legnagyobb flop van neki rendelve.
A negyeddöntőben papíron Ferrer várna rá, de ide a bökőt, Johnson lesz az. Steve hétről hétre feszegeti a határait, vele szemben pedig challenger játékosok hada, illetve az erejét vesztett spanyol. Nálam a torna meglepetésembere titulus győztese az amerikai, ha tovább menetel mint a Pitbull az 1.66 -ot ér. A legjobb négy között kemény lesz a meló, de nem hinném hogy a remeklő Monfils, a Torontóban a saját szintje alatti játékkal is döntőző Nishikori vagy az edzőjét vesztő, balfékké váló Cilic le tudtá győzni Andy-t, egyszerűen csak azért mert nem szokásuk. Ha véletlenül nem sikerülne, a bronz alap, hiszen a felső ágról sem Goffin, sem a csúcsformától messze lévő Tsonga vagy Nadal nem verheti, szóval az első három helyezésért járó oddsz ajándéknak tűnik. Az unibet a dobogót 1.4 -re lőtte be, köszönjük meg mert ez tuti. Azonban hátráltató tényező lehet hogy mint a legjobbak, Murray is indul párosban, de neki Jamie-vel valós esélye is van nyerni. Egyébként ahogy Nadal, ő is indul vegyespárosban, partnere Johanna Konta lesz.
Olimpia ide, hatalmas szívvel küzdők oda, nehéz elképzelni hogy ne Murray-Djokovic finálé legyen. Jó lenne, mert biztosan kegyetlen mérkőzést láthatnánk, lehetne jönni hogy Nolének milyen jó a mérlege, Murray hány százalékkal üti gyorsabban a tenyerest ha Lendl keze alatt készül, de szerintem ezzel ráérünk a 14.-ei döntő előtt.