Ökölvívás

A jelenlegi két legjobb magyar amatőr ökölvívó, Bacskai Balázs és Harcsa Zoltán léphet kötelek közé a riói olimpián. A 69 kilogrammban szereplő Bacskai pályafutása első ötkarikás eseménye előtt áll, annak ellenére, hogy a nemzetközi felnőtt mezőnybe már 2010-ben berobbant, amikor Európa-bajnoki címet szerzett Moszkvában. Erdei Zsolt tanítványa júniusban, az amatőrök utolsó kvótaszerző versenyén biztosította helyét Rióban, azzal, hogy Bakuban ezüstérmes lett. A 23 éves Harcsa Zoltán már a londoni játékokon is szerepelt, s az ötödik helyen végzett. Azóta a 2014-es Európa-bajnokságon és a tavalyi Európa Játékokon is dobogóra állhatott, mindkét tornán a harmadik lett. A női ökölvívók között a londoni olimpiához hasonlóan ezúttal sem lesz magyar. A lebonyolítás, illetve a súlycsoportok nem változtak a londonihoz képest, ugyanakkor a férfiaknál a pontozás már a profi meccsekéhez hasonlóan történik, a legkomolyabb, idén májusban elfogadott újítás pedig, hogy most először a profik számára is megadták a lehetőséget a kvalifikációra. Az első magyar ökölvívó olimpiai aranyérmet Kocsis Antal nyerte 1928-ban, Amszterdamban. Négy évvel később, Los Angelesben Énekes István, 1936-ban, Berlinben pedig Harangi Imre lett első. A II. világháború után Csík Tibor és Papp László Londonban (1948) nem talált legyőzőre. Papp Helsinkiben (1952) ismételt, majd Melbourne-ben (1956) triplázott. Rómában (1960) Török Gyula, a népszerű "Béka" öregbítette arannyal a magyar boksz hírnevét. Tizenkét év szünet következett, míg Münchenben (1972) újra magyar öklöző, Gedó György tiszteletére szólt a magyar himnusz. A következő olimpiai aranyéremre huszonnégy évet kellett várni: Kovács István atlantai sikere egyelőre az utolsó ötkarikás győzelem. A legutóbbi magyar érmes Erdei Zsolt - Bacskai edzője - volt, aki még a 2000-es játékokon szerzett bronzot.